Az öntözővíz kémiai összetételéről
Az öntözővíz-zel nem kevés sót viszünk ki a növények gyökérzetéhez és figyelembe kell vennünk, milyen elemekben bővelkedik az öntözőviz-ünk, amikor a tápanyagellátás beállítását végezzük.
A fenti táblázatból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
Mindenképpen érdemes bevizsgáltatni az öntözésre használt vízforrásunkból származó víz kémiai összetételét. A vízvizsgálatokat el tudják végezni városi vízművek laborjaiban, illetve egyes akkreditált minőség ellenőrző laborokban is. Elsődleges információt tudunk kapni egy egyszerű EC és pH mérés elvégzésével is.
A tudományos laborokban mérhetünk különböző típusú talajok elszívó képességét egészen széles skálában, a talajok víztartalmának a függvényében. Mivel a nyomást 7 nagyságrend szintjén mérik, ezért logaritmikus skálában fejezik ki a szívóerőt és azt pF egységnek nevezik.
A pF és a tenzióméterrel mért víznyomás (pontosabban vákuum) kapcsolata alábbi:
Öntözővíz minőségének az ellenőrzése pH és EC méréssel.
Ha az öntözővíz-ünk pH értéke közelít pH=8 felé ez arra utal, hogy a vizünkben magas a hidrogén karbonát tartalom. Ha savat csepegtetünk (például hígított salétromsavat) a vizünkbe, és eközben gáz buborékok keletkeznek ez is a hidrogén karbonát magas koncentrációjára utal.
De mit is mond nekem igazából, ha megmérem az öntözővíz-em EC és pH értékeit? Csak két számot, amelyekhez mellékelnek egy az alábbihoz hasonló táblázatot:
| Paraméter | Alacsony | Megfelelő | Magas |
| EC, mS/cm | < 0,5 | 0,5 – 1,5 | > 1,5 |
| pH | < 6,5 | 6,5 -7,2 | > 7,2 |
Szerintünk, kevés külön-külön kezelni a pH és EC értékeket. Ha alacsony a sótartalma az öntözővíz-nek, akkor alacsony a puffer kapacitása is, és a pH hatása nem annyira fontos. Tehát ha az EC érték 0,4 mS/cm alatt marad, akkor, még magas pH érték mellett is használhatóa víz, mert a benne lévő só mennyiség alacsony, és nem okoz kárt a talajban. Az alábbi táblázat segít meghatározni, milyen kategóriájú az Ön öntözővíz-e.
Öntözővíz minőségének javítása
Ha az öntözővíz nem jó minőségű, javítani kell a minőségén! Néha ez nem is kerül sokba. Például, ha túl magas pH érték, viszont az EC érték megfelelő, akkor egyszerű savazással is beállítható a normális pH érték. Általában salétromsavval vagy foszforsavval szokták a szükséges pH értéket beállítani, mivel ezeket a savakat a tápoldatok készítésénél is alkalmazzuk.
Az adagolást teszteléssel megalapított mennyiség alapján végezze. Mindenképpen a pH-mérővel mért értékekkel ellenőrizze a helyes beállítást. Megjegyezzük, hogy a savazás után, változik az öntözővíz vezetőképessége (az EC érték nő, mivel a sav sokkal jobban vezeti az áramot, mint más komponensek és a semlegesítési reakció folyamán új sók keletkeznek a vízben).
FIGYELEM!
TÖMÉNY SAVVAL SOHA NE SAVAZZUNK!
A koncentrált savakat körülbelül 10 %-ra hígítsuk fel. Csak lehűlés után használjuk fel.
A sav hígításánál, folyamatos keverés mellett MINDIG A SAVAT KEVERJÜK A VÍZBE
Ha vizet adagolunk a savhoz, a nagy hő termelés miatt a sav ránk fröccsenhet! Ez égési sebeket okozhat!
Savazást és savhígítás minden esetben védőszemüveggel, kesztyűvel, megfelelő védőruhában kell végezni!
Ahol a helyi a kútvíz nagyon magas EC értékű, ott hígítani kell alacsony sótartalmú vízzel. Alacsony sótartalmú vízet nyerhetünk esővízből – de sajnos elég körülményes elegendőt begyűjteni belőle. A legkézenfekvőbb megoldás ilyenkor,egy RO víztisztító alkalmazása.
Számoljunk egy példát a víztisztításról RO vízzel.
Tegyük fel, hogy az öntözővíz-ünk EC értéke 1,8 mS/cm és a pH értéke 7,8. Ahogy azt a fenti táblázatunkból láthatjuk, 1 liter vízben 1,17 g só van (ez a TDS értéke). Ez azt jelenti, hogy ha minden négyzetméterre kijuttatunk 10 liter öntözővíz-et, akkor 11,7g só keveréket viszünk ki a talajunkba, amelyeknek a 90 %-a nagy eséllyel nem tápanyag, és csak növeli a talajunk sótartalmát. Mivel a növények ezekből az ionokból keveset fogyasztanak, a só mennyiség napról napra nő és pár napon belül, már a tápanyagszinttel vetekedik. Ez már problémát okoz a növény számára, ezért is kell csökkenteni a sótartalmat az öntözővízben.
Kutatások bizonyították, hogy a tápoldatozásnál alkalmazott optimális EC értékeket (1,5-2,5 mS/cm növényektől függően) konyhasóval növelve (az öntözővíz-ben kísérő ionokként, Na és Cl ionok jelentős mennyiségben lehetnek), akkor minden 1 mS/cm EC érték növekedéssel, átlagban a növények (paprika, paradicsom, uborka) termelékenysége 10-15%-al csökken
Tehát, ha az öntözővizünk EC értékét, mondjuk 1,8 mS/cm-ről lecsökkentjük hígítással 0,8 mS/cm-e, akkor várhatóan legalább 10-15 %-s termelékenység növekedés fogunk tapasztalni!
Nézzünk egy számítást, hogyan és mikor térülhet meg egy RO víztisztító vásárlása az öntözővíz hígításából.
Egy 500 l/óra kapacitású RO berendezés már 2 millió Ft-ért elérhető (http://labornite.hu/webaruhaz/). Egy ilyen víztisztítóval napi szinten (14 óra működést alapul véve) 7000 liter 0,09 mS/cm minőségű vizet tudunk gyártani (az RO készülék a sók 95% kiveszi a vízből).
Ahhoz hogy 0,8 mS/cm vezetőképességű vizet kapjunk a 7000 liter 0,09 mS/cm vízhez adunk 5000 liter öntözővizet és így kapunk összesen 12000 liter 0,8 mS/cm vizet.
Folytassuk a számolgatást. A számítások egyszerűsítésére, tegyük fel, hogy 1 négyzetméterre naponta átlagban 3 liter vizet viszünk ki. Tehát a 12000 liter víz elegendő 4000 négyzetméter terület öntözésére. Ha például, uborkát termesztünk, és minden négyzetméterről szedünk átlagban 12 kg termést, akkor a 4000 m2 területünkön terem 48 000 kg uborka.
Ha a jobb minőségű víznek köszönhetően 15%-al jobb termésünk lesz, az legalább 7200 kg plusz termés!
Ha egy 150 Ft/kg árral kalkulálunk, akkor ez plusz 1 080 000 Ft extra bevételt jelent évente! A 2 milliós RO víztisztító ára kb. 2 év alatt térül meg.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a fenti számítások csak irányadóak, mivel több paramétert is figyelembe kell vennünk a pontos számításokhoz. Pontos számításaink kimutatták, hogy a nagyobb területen gazdálkodóknak, hamarább megtérülhet a víztisztítóba befektetett pénz.
Mikor kell elkezdeni és befejezni az öntözést?
Az öntözés periódusosságát, vagyis a kivitt vízmennyiségeket nem lehet előre megmondani minden növényre és minden esetre egyöntetűen, mert megvannak az optimális receptek fajtákként és technológiákként. De ha beiktatjuk a tenzióméteres vagy elektronikus nedvességtartalom mérést, akkor optimális szinten tarthatjuk a növények gyökereinek a nedvességtartalmát, különböző talajokban, és bármilyen növekedési fázisban.
Az öntözést akkor kell elkezdeni, amikor a tenzióméter a javasolt maximális vízpotenciál értéket eléri. Ez a határérték függ a talajunk típusától, minőségétől, a növényfajtától, a növény fejlettségétől. Az alábbi táblázattal szeretnénk szemléltetni, a jellemző értékeket, de megjegyezzük, hogy ezek az értékek csak irányadók. Minden konkrét fajtánál és alkalmazott növénytermesztési technológiánál egyedi értékeket kell beállítani.
A zöldségek esetében a maximális vízpotenciál érték -200 és -450 mBar (hPa) között van. Tehát, ha számunkra az elfogadott maximális érték, mondjuk -300 mBar, és az elfogadott minimális érték -100 mBar, akkor, ha a tenzióméterünk már -300 mBar értéket mutat, akkor el kell kezdeni az öntözést, és amikor a mért érték -100 mBar-ig csökken- leállítani azt.
Az öntözés beállítása és a tápanyag kimosódása a talajból
Ha túl intenzív az öntözés, akkor a tápoldatozással bevitt tápanyagok kimosódhatnak a talajból, de a probléma ott kezdődik, ha a növény gyökérzónájából is. Ez egy sor veszteséget jelent, mivel a növény nem kap tápanyagot és nincs meg a megfelelő terméshozam, feleslegesen tápoldatoztunk, vagyis a műtrágya árát is kimostuk a zsebünkből.
Tehát, ha az öntözővizünk ETehát a hasznos, drága NPK komponensek, mikroelemek, lejjebb kerülnek a talajban, mint ahol a növény gyökerei vannak, vagyis egy részük simán elvész, a növényünk meg tápanyaghiányban szenved! Pedig ezt mérni is tudjuk és beállíthatjuk precízen a rendszerünket úgy, hogy az optimálisan működjön!C értékét, mondjuk 1,8 mS/cm-ről lecsökkentjük hígítással 0,8 mS/cm-e, akkor várhatóan legalább 10-15 %-s termelékenység növekedés fogunk tapasztalni!
Ha mérjük az EC értéket és a nedvességtartalmat, akkor be lehet precízen állítani az öntözést és tápoldatozást úgy, hogy az optimálisan működjön.
A gyakorlatban úgy tudjuk megmérni, hogy milyen mélyen nedvesíti be az öntözés a talajunkat, ha 2 tenziómétert helyezünk el egymás mellett, az egyiket a gyökérzóna mélységébe, a másikat mélyebbre, például 50 cm-re. Ha a mérés alapján kiderül, hogy a gyökérzónán túl, vagyis olyan helyen, ahonnan a növényünk már nem kap se tápot se vizet, a nedvesség tartalom magas, vagyis a mért érték -100 mBar és -50 mBar környékén van, akkor túl sok vizet adagolunk egy öntözés alatt.
Mint a fenti példából láthatjuk, ha mérünk és alkalmazzuk a tudományos eredményeket, az általunk alkalmazott termesztési technológiánkat is sokkal jobban fel tudjuk “tunningolni”, hogy sokkal eredményesebben működjön.
